Az arany az egyik legrégebben ismert fém. Felhasználásának sokrétűségéről többezer éves írások tanúskodnak. Ezt a fémet a természetben tiszta állapotában lehet megtalálni bár nagyon ritka fém. Ezért, és könnyű alakíthatósága miatt hamar felismerték értékét. Megtartja fémes fényét, mely hamar elbűvölte az embereket. Az örök és elmúlhatatlant szimbolizálta, sok kultúrában szakrális jelentése volt fontos, más kultúrákban használati tárgyaknál is alkalmazták alapanyagként.

 

Az arany egy puha fém, mely így elsősorban díszítő célokat töltött be, de rájöttek az ötvösök, hogy nem csak tömör formában használhatják fel ezt az anyagot, hanem megmunkálva akár hétköznapi, keményebb fémből készült használati tárgyakat is bevonhatnak arannyal. Kezdetben vastagabban, majd a technika fejlődésével, kalapálással egyre vékonyabb rétegek bevonása volt lehetséges, így takarékoskodva a drága fémmel eljutva egészen az aranyfüstig. Korán megtanulták az arany dróttá történő húzását, azaz felismerték az arany rendkívüli nyújthatóságát, így ma már 1 gramm aranyból 2000m hosszú huzalt lehet kinyújtani.

 

Az arany a latin Aurum szóból származik, kémiai vegyjele: Au; olvadáspontja 1064°C; a természetben más fémekkel, ezüsttel, ólommal, rézzel együtt fordul elő érceiben; amalgámozással és ciánlúgozással lehet kinyerni.

 

Egyes becslések szerint 45 ezer tonna a gazdaságosan kitermelhető arany van még, de feltételezik, hogy 100 ezer tonna az összes mennyiség. A gazdaságosan kitermelhető mennyiség 70 százalékát mér felszínre hozták. Vagyis az arany ára határozza meg mikor érdemes a további tartalékokat is kiszipolyozni. Mindezek mellett egyre kisebb a koncentráció, ami ahhoz vezet, hogy egyre nagyobb mennyiségű kőzetet kell megmozgatni, ami nem túlbíztató a környezetünkre nézve. Feltevések szerint a tengerek, óceánok óriási mennyiségű aranyat tartalmaznak, de ennek kinyerésére még nincs technológia. A körülbelül 150 ezer tonnányi felszínen lévő arany több mint kétharmadát az ötvenes évektől termelték ki. Egyesek szerint a mai technikai fejletség mellett kb. 17 évre elegendő aranyat lehet még kibányászni.

 

Az aranykitermelés összességében évről-évre csökkenni fog annak ellenére, hogy Kína első helyre lépett a kitermelés - évi 280 tonna - és felvásárlás tekintetében. A kimerülő tartalékok miatt 5 éven belül 15%-kal eshet vissza az aranytermelés. A kereslet általi hiányt régóta az aranytartalékokból és újrahasznosításból fedezik. A gazdasági válság miatt a törtarany kereslet jelentősen fellendült. Egy érdekesség, hogy a veszélyes hulladékok feldolgozására egyre több cég szakosodik, ami által az ott felhasznált nemesfémet nyerik ki. Ezek a cégek az úgynevezett ipari arany visszanyerésére szakosodtak. (Egy német cég évente 3.5 tonna színaranyat nyer ki eldobott mobiltelefonokból, de becslések szerint az újrafelhasználás ilyen irányú hiányosságai miatt évente 438 kilogramm arany vész el.)

 

Az aranyfogyasztás mai viszonylatban igen magas. A modern, mondjuk, úgy információs társadalomban már mindenkinek van lehetősége az értékek és befektetések nyomon követésére. Az emberek jóval nagyobb bizalommal fordulnak olyan befektetések felé, amelyek tényleges materiális valójukban megfoghatóak. Az arany éppen ilyen. Értékállósága miatt kiemelkedik a befektetések közül; sajnos napjaink nehéz gazdasági helyzetében látjuk, hogy bizony a megfoghatatlan befektetések akár teljesen elveszíthetők, olyan dolgok és események miatt, melyekre nem is gondoltunk, hiába tudjuk a tőzsdét figyelni a karosszékből otthon. Pszichológiailag fontos az ember számára, hogy birtokoljon fizikai valójában, ha már pénzt ad valamiért. Egy szolgáltatás értékét megítélni nehéz, de ha a kezünkbe vehetjük a „tárgyat”, akkor jobban elhisszük, hogy azt kapjuk, amit vártunk: ez a befektetési célú aranytömb…

 

                                                                                                   - Puha Gábor írása alapján -